A kövér lány -A múltam. Elhatározásom. Változások. Fogyásom. Miért?-
Világéletemben kiskoromtól kezdve ducibb voltam az átlagnál. De ez nem nagyon tűnt fel nekem, hiszen az Apukám felőli családi oldal mindig is kövér volt. Az általános iskolától elkezdve rohamosan kúsztak fel rám a kilók. Ezzel nem is volt nagyobb problémám, mert voltak barátaim és nem nagyon foglalkozott senki -én sem és az osztálytársaim sem- azzal, hogy kezdek egyre több kiló lenni. De ez 5.osztályba megváltozott. Akkor kezdtek el először csúfolni és akiket a barátaimnak hittem kiközösítettek. Szörnyen utáltam suliba járni, minden napom egy szenvedés volt. De itt még nem értettem miért, egészen 7.osztályig, amikor az egyik osztálytársam megmondta miért lettem kiközösítve. "Csak egy utánfutó vagy. És nem akartuk, hogy többé kövess minket és hogy velünk mutatkozz. Azért mert undorító vagy. Rohadt kövér és ahogy felöltözöl az is gáz..." Természetesen hittem neki, hiszen mindenhonnan egész nap csak a bántó szavakat kaptam. A suliban minden nap csúfoltak és bántottak, ki voltam közösítve és otthon pedig az Anyukám felőli rokonság -a normál testalkatú rokonság- mindig cseszegetett, hogy le kéne fogynom. Minden amit nap mint nap kaptam nagyon bántott, de még ekkor sem tettem semmit a változásért.
2011-ben
Pontosan emlékszem a napra, amikor megfordult velem a világ. Ez 8. osztályosan volt, valamikor Január elején egyik este. Ekkor álltam rá a mérlegre. Emlékszem aznap is pukkadásig tömtem magamat és a karácsonyi-szilveszteri nagy családi zabálások is pár hete voltak.
Döbbenet. Fájdalom. Kétségbeesés.
Minden rám zúdult, mert nem akartam hinni a mérlegnek. De ugye a mérleg nem hazudott. És a mutatója elérte a 100kg-ot. És hogy ezután mit tettem? Először sírtam. És utána eldöntöttem, hogy változtatnom kell.
2012-ben
2013-ban: 100 kilósan
Másnap
elkészítettem életem első diétás ebédjét és étrendjét. Barna rizses
halas salátát ettem és ettől a naptól kezdve minden nap felírtam mit
eszek. A tornázást is elkezdtem otthon, egyedül a szobámban és először
még csak ugráltam a zenére és néhány felüléses gyakorlatot csináltam.
Már az első perc után alig kaptam levegőt és úgy izzadtam, mintha a
maratont futottam volna le. De nem adtam fel és először 20 percet majd
40-et tornáztam minden nap. Lehet ehhez az akaraterőhöz az is kellett,
hogy mindenki magamra hagyjon, bántson és hogy a suliban minden nap
újabb csúfszavakat kapjak. A ballagáson a mérleg 20kg-val könnyebbet
mutatott. Hihetetlen boldog voltam. De féltem is, mert új iskolába
kerülök és emiatt még tovább akartam fogyni. A nyáron volt a gólyatábor
és addigra le akartam fogyni 60kg-ra. De ez sajnos nem sikerült, mert
ellustultam. 80kg-osan mentem gólyatáborba és emlékszem milyen rosszul
éreztem ott magamat.
2014-ben: 75 kilósan
Az
új iskolában sokkal jobban éreztem magamat és emiatt visszatért a
motivációm és a kedvem is. Elkezdtem újra tornázni, a suliban rohadt
kemény tornaórák voltak és beiratkoztam hastáncra. Ez volt
Szeptemberben. Márciusra már 70kg körül voltam. Nagyon örültem és tovább
akartam folytatni. A következő évben sikerült stabilizálnom a súlyomat
60-65kg közöttire és a 2 napos osztálykiránduláson fel mertem venni a
trikinimet.
2015-ben: 60-65 kilósan
DE 2016...
Ezután történt pár nagyon rossz dolog velem és ezek rányomták a bélyegüket az életemre. Rosszul esett, hogy én vagyok még mindig a legkövérebb az osztályban és a már említett osztálykiránduláson is én voltam az egyedüli akin nem bikini volt. Lelkiekben nem voltam jól. Ezért ettem. A következő Szeptemberben már 75kg-osan mentem suliba. Rosszul voltam magamtól és szörnyen éreztem magamat. Januárban elhatároztam, hogy most pedig már lefogyok! 10kg le is ment és jól is voltam. Csakhogy érzelmi alapon a hétvégéken mindig jól bezabáltam és a hétköznapokon pedig lelkiismeret furdalásban fortyogtam és büntettem magamat. Vagyis jól meghíztam -jojóeffektus- és emiatt szarul éreztem magamat. Igaz hogy 65 kg körül mozogtam DE nem éreztem jól magamat. Ez egyszerűen nem én voltam. Nem voltam edzett és a testem kinézete sem tetszett. Ez egészen 2016. Márciusig tartott. Mert most már tényleg elegem lett.
Elegem lett az emberek lenézéséből.
Elegem lett, hogy engem senki nem vesz figyelembe.
Elegem lett, hogy a foglya vagyok saját magamnak.
Elegem lett, hogy mindig szarul érzem magam.
Elegem lett, hogy csak én nem tudok semmit véghezvinni.
Elegem lett, hogy mindig kihasználnak.
Elegem lett, hogy gyengének érzem magam.
Elegem lett, hogy nem öltözködhetek úgy ahogy szeretnék.
Elegem lett, hogy nem vagyok vonzó és szép.
Lényegében elegem lett az egész eddigi életemből.
Fordulópont következett be az életemben...sok mindent és mindenkit jobban és tisztábban látok, már van valami halvány sejtésem arról hogy merrefelé szeretnék menni...ezért sok mindennek mennie kell az életemből...változás vár rám.
De vajon ezek a dolgok mit tesznek velem?
Már tudom, hogy megváltoztam. De még fogok változni?
Úgy érzem, hogy kezdem megtalálni azt amit szeretnék és ami nekem jó.
Úgy érzem, hogy kezdem megtalálni magamat.
De ez változással jár...sok változással.
Ezért is hoztam létre ezt a blogot, hogy ezen keresztül kiadjam magamból a dolgokat és hogy leírjam hogyan haladok és ezzel segítsek azoknak akiknek ilyen problémájuk van. Szeretnél formás, izmosan nőies testet és szép lábakat, lapos hasat, formás kart és szép feneket. Ezért az életmódváltásom és mozgásommal kapcsolatos gondolataimat, tippjeimet és minden ehhez kapcsolódóan felmerülő képet, motivációt, idézetet és persze a saját véleményemet is szeretném itt megosztani. Mert én nem csak ÁTLAGOS akarok lenni, hanem ÁTLAGON FELÜLI. A legjobb kiadása akarok lenni magamnak, hiszen ebben a testben kell leélnem az egész életemet.
ui:minden héten jövök egy heti jelentéssel és képeket is töltök majd fel az alakulásomról, közben motivációs dolgokat és a saját gondolataimat osztanám meg bármiről ami a fitnesszhez kapcsolódik